HTML

realdream

Nyilvános jegyzeteim dolgokról melyeket megéltem de hihetetlenek. Amolyan ezoterikus izé. Jelenleg írom, szerkesztem, miegyéb.

Friss topikok

  • Sirgitsik: Szia! Igen, lesz kérdésem, de még csak fogalmazódnak! :) Szép decembert! (2008.11.30. 11:06) Breaking news
  • Jimmyx: Na én itt :) csak grafománkodj nyugodtan :) Jimmy (2007.10.22. 21:32) Eloszo

Feedek

XML

A félelemről

 

Alapvetően egy teljesen bizonytalan világban élünk.
Tényleg semmi sem biztos. Minden változik, átrendeződik körülöttünk, és ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell.

Sokszor jogosan, sokszor minden alap nélkül a félelmünk a létbiztonságunkkal kapcsolatos.
Sokszor egészségünkkel, családtagunkkal kapcsolatos.
Sokszor valamilyen társadalmi viszonyunk elvesztésével kapcsolatos...

És még sorolhatnám mitől félünk.

Amit szeretnék megosztani és ide leírni, az az, hogy nekem mi a tapasztalatom a félelemmel kapcsolatban, és én hogyan próbáltam a saját félelmeimet kezelni.
 

Hátha valakinek a hasznára válik....

Szóval a félelem a mi részünk. Bármilyen furcsán is hangzik, jó hogy félünk. Merthogy a félelem legyengít minket, de ha jól kezeljük a félelmeinket, segít nekünk az élet dolgaiban. A választás szabad és megint csak a miénk; erőt merítünk a félelmeinkből vagy elveszítjük az erőnket általa.

Hogy is kezdődött? Ugyebár az egyetem alatt megtörténtek velem azok a dolgok amit elkezdtem írni. Évekig tartó kiképzésen vettem részt teljesen magamra hagyva, senkinek el nem mondva, mi is történik velem, hol is járok éjszaka. Amolyan spirituális Mézga Aladárként elég érdekes dolgokat láttam.

A próba után a májsztró eltűnt és jöttek a munkás évek. Az első, komoly félelmek, szorongások akkor leptek el, mikor megszületett az idősebb lányom. Asszony csak a gyerekre figyelt, gyes-en volt, és ott volt a baba, és ott volt a rémisztő érzés, hogy hogyan fogom ezt a kis családot eltartani, hogy fogom előteremteni nekik mindazt, ami szükséges a testi és szellemi fejlődéshez?

Ráadásul eldöntöttem, hogy elhagyom a nagy agyemésztő multit, és saját lábra állva saját céget csinálva magamban bízva folytatom az életet. A döntés megvolt, de további bizonytlanságot okozott az életemben. Igen, sokszor nem tudtam, mi lesz velem, velünk  a következő hónapban, hiszen a szerződések eléggé rövidek, a megbízók pedig arrogánsak voltak.

Szoval... nagy volt a nyomás. Meg is tette ez a hatását. Évekig szorongtam és féltem. Elmesélem. Szóval, rendszerint aludtam, és hajnalban, ki tudja milyen okból félálomban elkezdtem félni. Mindíg valami kis, szerény felébredéssel indult, utána valami kis félelem (létfenntatás, egészség, család, miegyéb), ami egyre jobban elhatalmasodott rajtam, egyre örjögőbbé vált, végul már addig fokozódott a félelem, hogy fizikailag rosszul lettem, ez fájt, az fájt amaz fájt... Néha felébredtem, nem kaptam levegőt, mintha a mellkasomon tapostak volna, úgy szorongtam. Egyszerűen letaglózott a félelem. Ott álltam bénán a sok problémátók, mingyik hatalmasnak tőnk és megoldhatatlannak.

Aztán enyhült a félelem, és úgy 6-1/2 7 körül ez az érzés elcsendesedett. Mikor megnyugodtam volna, és elálmosodtam csörgött az óra, ébredni kellett. Hosszú hónapokig történt ez velem. Nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel.

Aztán egyszer gondoltam egyet. Mikor jött a hajnali rendszeres öngyötrés elkezdtem megfigyelni a félelmemet. Elővettem az addig tanult és gyakorolt fegyvertáramat, és a következőt tettem: mikor éreztem, hogy a félelem megérkezett, meditálni kezdtem és elkezdtem figyelni ezt az egész folyamatot.

Az esetek nagy részében a félelem belép a testbe, tehát kívülrúl érkezik. A félelem tibusától függően a has alsó részén, a mellkasi részen vagy a fejen lép be. Attól függően, hogy hol lép be, más a természete.

A félelemnek útvonala van a belépési ponttól kezdve az erősödésig is. Annyi történik, hogy a külső impulzus gyenge pontot keres bennünk, belefúródik a tudatunkba és a tudatalattinkba, és csatlakozási pontot keres. Csakúgy mint egy önjáró tévé, aki bemegy a lakásba és megkeresi a legközelebbi konnektort. A félelem nyitva tartja a belépési pontot és a bejárt utat, kaput hagyva a további beáramló félelemnek.

Ennek az útvonalnak szélessége és fénye is van, valamint áramlási sebessége. Mikor megtalálja a csatlakozási pontot (ez valamilyen problémánk vagy szorongásunk) el kezdi az energia áramoltatását és erősítését. A folyamat önerősítő: a kívülról érkezett félelem felerősödik a belső félelmünk által, tőlünk energiát szedve el. Felerősödve újabb belépési pontokat keres és talál, valamint a meglevő csatlakozást már szélesebb nyíláson támadja. Ha a félelemnek tehát átadjuk magunkat, garantált a félelmünk folyamatos fokozódása, aminek igazán a saját energiakészletünk szab korlátot. Miután ez a körforgás megtörtént, a félelem kilép belőlünk.

Tehát a félelemnek van belépési pontja, irányultsága, csatlakozási pontja és kilépési pontja. Van színe, a színnek van jelentősége, van fénye, a fénynek van erőssége és van bejárási útvonala. Eleinte csak ezeket figyeltem. Rájöttem, mikor melyik félelem honnan érkezik, attól függően hol fog megpróbálni csatlakozni, merre akar terjedni és hol lép ki. Egy idő után már akkor tudtam hogy mit fog csinálni, mikor belépett. És ekkor jött a következő lépés. Rájöttem hogy a félelem a részünk, abból erőt is meríthetünk, tervet csinálhatunk az adott probléma megoldására, és ez a félelem energiaelvételét erősen csökkentette.

Míg a félelem bennünk van, érdemes megpróbálni, hogy kívülállóként figyeljük aaz eseményeket, és a félelemtől energiát elvéve átadjuk az energiát az adott félelem megoldását kínáló lehetőség átgondolására, megfogalmazására. Így tudunk a félelmeinkből erőt meríteni. A második lépés a félelem csatornásítása volt. Mikor már tudtam, hogy az adott típusú félelem milyen útvonalat fog bejárni, segítettem neki. Üdvözöltem, csatlakozási pontot kínáltam neki, megnyitottam a következő pontot, engedtem kicsit, hogy tegye a dolgát, utána segítettem neki a kilépési pont felé menni és elbúcsúztam tőle. A két technika egyszerre egész jól működött.

Rá kellett jönnöm, hogy a félelem a részem, a félelem alapvetően hanszos és a segítségemre van. Blokkolni elfolytani nem szabad, hiszen pont abból merít energiát ha küzdünk ellene, ellenben igenis kengyelbe lehet fogni és rábírni, hogy a mi szekerünket tolja.

Ahelyett, hogy ne félj, azt mondanám, hogy félj de tudd hogy mitől és hogyan :)

Nagyon szép napot kívánok!

Leave a comment


Trackback address for this post::

https://realdream.blog.hu/api/trackback/id/tr31690349

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

No feedback.
süti beállítások módosítása