realdream

 

Alapvetően egy teljesen bizonytalan világban élünk.
Tényleg semmi sem biztos. Minden változik, átrendeződik körülöttünk, és ehhez nekünk alkalmazkodnunk kell.

Sokszor jogosan, sokszor minden alap nélkül a félelmünk a létbiztonságunkkal kapcsolatos.
Sokszor egészségünkkel, családtagunkkal kapcsolatos.
Sokszor valamilyen társadalmi viszonyunk elvesztésével kapcsolatos...

És még sorolhatnám mitől félünk.

Amit szeretnék megosztani és ide leírni, az az, hogy nekem mi a tapasztalatom a félelemmel kapcsolatban, és én hogyan próbáltam a saját félelmeimet kezelni.
 

Hátha valakinek a hasznára válik....

Szóval a félelem a mi részünk. Bármilyen furcsán is hangzik, jó hogy félünk. Merthogy a félelem legyengít minket, de ha jól kezeljük a félelmeinket, segít nekünk az élet dolgaiban. A választás szabad és megint csak a miénk; erőt merítünk a félelmeinkből vagy elveszítjük az erőnket általa.

Hogy is kezdődött? Ugyebár az egyetem alatt megtörténtek velem azok a dolgok amit elkezdtem írni. Évekig tartó kiképzésen vettem részt teljesen magamra hagyva, senkinek el nem mondva, mi is történik velem, hol is járok éjszaka. Amolyan spirituális Mézga Aladárként elég érdekes dolgokat láttam.

A próba után a májsztró eltűnt és jöttek a munkás évek. Az első, komoly félelmek, szorongások akkor leptek el, mikor megszületett az idősebb lányom. Asszony csak a gyerekre figyelt, gyes-en volt, és ott volt a baba, és ott volt a rémisztő érzés, hogy hogyan fogom ezt a kis családot eltartani, hogy fogom előteremteni nekik mindazt, ami szükséges a testi és szellemi fejlődéshez?

Ráadásul eldöntöttem, hogy elhagyom a nagy agyemésztő multit, és saját lábra állva saját céget csinálva magamban bízva folytatom az életet. A döntés megvolt, de további bizonytlanságot okozott az életemben. Igen, sokszor nem tudtam, mi lesz velem, velünk  a következő hónapban, hiszen a szerződések eléggé rövidek, a megbízók pedig arrogánsak voltak.

Szoval... nagy volt a nyomás. Meg is tette ez a hatását. Évekig szorongtam és féltem. Elmesélem. Szóval, rendszerint aludtam, és hajnalban, ki tudja milyen okból félálomban elkezdtem félni. Mindíg valami kis, szerény felébredéssel indult, utána valami kis félelem (létfenntatás, egészség, család, miegyéb), ami egyre jobban elhatalmasodott rajtam, egyre örjögőbbé vált, végul már addig fokozódott a félelem, hogy fizikailag rosszul lettem, ez fájt, az fájt amaz fájt... Néha felébredtem, nem kaptam levegőt, mintha a mellkasomon tapostak volna, úgy szorongtam. Egyszerűen letaglózott a félelem. Ott álltam bénán a sok problémátók, mingyik hatalmasnak tőnk és megoldhatatlannak.

Aztán enyhült a félelem, és úgy 6-1/2 7 körül ez az érzés elcsendesedett. Mikor megnyugodtam volna, és elálmosodtam csörgött az óra, ébredni kellett. Hosszú hónapokig történt ez velem. Nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel.

Aztán egyszer gondoltam egyet. Mikor jött a hajnali rendszeres öngyötrés elkezdtem megfigyelni a félelmemet. Elővettem az addig tanult és gyakorolt fegyvertáramat, és a következőt tettem: mikor éreztem, hogy a félelem megérkezett, meditálni kezdtem és elkezdtem figyelni ezt az egész folyamatot.

Az esetek nagy részében a félelem belép a testbe, tehát kívülrúl érkezik. A félelem tibusától függően a has alsó részén, a mellkasi részen vagy a fejen lép be. Attól függően, hogy hol lép be, más a természete.

A félelemnek útvonala van a belépési ponttól kezdve az erősödésig is. Annyi történik, hogy a külső impulzus gyenge pontot keres bennünk, belefúródik a tudatunkba és a tudatalattinkba, és csatlakozási pontot keres. Csakúgy mint egy önjáró tévé, aki bemegy a lakásba és megkeresi a legközelebbi konnektort. A félelem nyitva tartja a belépési pontot és a bejárt utat, kaput hagyva a további beáramló félelemnek.

Ennek az útvonalnak szélessége és fénye is van, valamint áramlási sebessége. Mikor megtalálja a csatlakozási pontot (ez valamilyen problémánk vagy szorongásunk) el kezdi az energia áramoltatását és erősítését. A folyamat önerősítő: a kívülról érkezett félelem felerősödik a belső félelmünk által, tőlünk energiát szedve el. Felerősödve újabb belépési pontokat keres és talál, valamint a meglevő csatlakozást már szélesebb nyíláson támadja. Ha a félelemnek tehát átadjuk magunkat, garantált a félelmünk folyamatos fokozódása, aminek igazán a saját energiakészletünk szab korlátot. Miután ez a körforgás megtörtént, a félelem kilép belőlünk.

Tehát a félelemnek van belépési pontja, irányultsága, csatlakozási pontja és kilépési pontja. Van színe, a színnek van jelentősége, van fénye, a fénynek van erőssége és van bejárási útvonala. Eleinte csak ezeket figyeltem. Rájöttem, mikor melyik félelem honnan érkezik, attól függően hol fog megpróbálni csatlakozni, merre akar terjedni és hol lép ki. Egy idő után már akkor tudtam hogy mit fog csinálni, mikor belépett. És ekkor jött a következő lépés. Rájöttem hogy a félelem a részünk, abból erőt is meríthetünk, tervet csinálhatunk az adott probléma megoldására, és ez a félelem energiaelvételét erősen csökkentette.

Míg a félelem bennünk van, érdemes megpróbálni, hogy kívülállóként figyeljük aaz eseményeket, és a félelemtől energiát elvéve átadjuk az energiát az adott félelem megoldását kínáló lehetőség átgondolására, megfogalmazására. Így tudunk a félelmeinkből erőt meríteni. A második lépés a félelem csatornásítása volt. Mikor már tudtam, hogy az adott típusú félelem milyen útvonalat fog bejárni, segítettem neki. Üdvözöltem, csatlakozási pontot kínáltam neki, megnyitottam a következő pontot, engedtem kicsit, hogy tegye a dolgát, utána segítettem neki a kilépési pont felé menni és elbúcsúztam tőle. A két technika egyszerre egész jól működött.

Rá kellett jönnöm, hogy a félelem a részem, a félelem alapvetően hanszos és a segítségemre van. Blokkolni elfolytani nem szabad, hiszen pont abból merít energiát ha küzdünk ellene, ellenben igenis kengyelbe lehet fogni és rábírni, hogy a mi szekerünket tolja.

Ahelyett, hogy ne félj, azt mondanám, hogy félj de tudd hogy mitől és hogyan :)

Nagyon szép napot kívánok!

Ma unnepeljuk a Karacsonyt. Nekem soha nem jottek be az elore programozott erzelmeket hirdeto unnepek. Plane nem jo pl. a boldogsagot idozitve varni. Amugy sem jo a boldogsag (ugyanolyan szelsoseg mint a szomorusag), de ezt egyszer majd kifejtem.

Amit szeretnek ezen a napon mondani a kisebbik lanyomtol van. Tegnap az angyjuk eleg ideges volt (tudjatok a nok mindig idegesek karacsonykor, hogy mennyi teendo van, pedig nekem mar sikerult a nagy vacsorakeszitest meg szokasos dilit atkonvertalnom kozos jatekka meg zenehallgatassa), ultunk egy nagy onkiszolgalo etteremben, asszony elrobogott a rotyire, de elotte a gyereknek odavagta a villat meg kozolte hogy egyel mar.

 

A nagyobbik lanyom felduhodott es megkerdezte a kisebbiket: Te, miert nem szolsz az anyunak? Miert engeded hogy igy kezeljen. Mire a kisebbik: -Hat, ez az o szeretete. Ha o ezt igy adja, en igy fogadom el, ha o igy szeret akkor igy szeret. Az o dolga. Ha kiabal hat kiabal, engem nem zavar. Szoval csak ezt szerettem volna mondani. Karacsonykor a szeretetet unneplik az emberek. Hat akkor most nezzetek korul: tenlyeg igy kene unnepelni a szeretetet?

Tenyleg a szeretetet unnepeljuk? Egyaltalan unnep van? Ha szeretunk, akkor szeressunk folyamatosan. Ne idenyjelleguen csinaljuk. Es ne feledjuk: megint csak mi valasztunk, hogy eljuk meg a szeretetet. Hogyan szeretjuk a masikat es hogyan, mit cselekszunk az egesz eletunkben vegig a mi dontesunk. Errol is szol a valaszthato szabadsag. Nem-boldog, bekes, szeretetteljes napokat kivanok.

 

 

Na, a hosszu nyar utan egy kis vilagnezet. Merhogy azt is kaptam, kompletten, tokostul-vonostul. Amit most leirok, kb 6-8 honap alatt allt ossze. Minden evilagi es nem evilagi letezoben a kozos pont a tudatenergia. A tudatenergia nem mas, mint a letezokben szereplo infomracio arrol, hogy O van illetve mas letezok tudjak, hogy O van. Ha tetszik mas szoval a tudatenergia informacio.

 

A tudatenergia csoportosul es amennyiben a tudatenergia hordozoi sok ideig egymassal kozeli kapcsolatba kerulnek, kepesek csoportosulni, ekkor uj minoseget vesznekfol. A tudatenergia minden targyban es eloben ott van. Attol fuggoen, hogy az adott letezoben mennyi tudatenergia van, tud az adott letezo egyben maradni. Tudatenergia van a radirban, egy koben, egy etelben, a vizben, egy macskaban, es termeszetesen benned. A tudatenergianak elemi egysege van. Fontos, hogy a tudatenergia csak egy bizonyos mennyiseg utan tud aktivan kapcsolodni a tobbi letezohoz. Pl. egy ko van, letezik, de sokat nem tud tenni. Amit tud tenni onmaga altal, hogy masok szamara mint ko jelenik meg.

Mivel nekunk tobb tudatenergiank van, ezert az univerzumbol osszegyult anyagot, amit onmagunknak latunk kepesek vagyunk ugy megmozgatni a tudatenergiankkal, hogy a kovet tetszesunk szerint manipulalni.

A kulcs a tudatossag. Minel tobb tudatenergiat csoportositunk magunkba, annal tobb kapcsolatot tudunk a tobbi letezovel aktivan is letesiteni. Minel tobb kapcsolatot letesitunk, annal tobb tudatenergiat tudunk magunkba gyujteni. Minden elot es eltettelent evilagit es nem evilagit elemi tudatenergia csoportjainak is tekinthetunk. Attol, hogy egy targy nagy, nem biztos, hogy a benne levo tudatenergia nagy.

A tudatenergia nem egyutt szuletik velunk, es nem egyutt hal meg velunk. A tudatenergia szuletes elott kezd beszivarogni, de betelepuleset a szuletes utan donti el. Halalnuk elott a tudatenergia mar kezd kiszivarogni, es sokszor a tudatenergia nagy resze magara hagyja a testet, mar reg elhagyja azt mikor a test meg el. Eletunk egyik celja, hogy a belenk aramlott tudatenergianak a letezesere rajojjunk. Ha ez megvan, probaljunk a testunk es a tudatenergiank altal tapasztalni. Ha ez megvan, probaljunk a tudatenergiank csoportulasanak egybentartasara.

Ha ez megvan, probaljunk figyelni, hogy a bennunk levo tudatenergia halalunk utan is megmaradjon. Hogy mi tortenik akkor, ha valamelyik cel nem teljesul? Elmondom: semmi. Tenyleg. Semmi kulonos nem tortenik. Nincs eletspiral, nincs karmatikus teljesitenivalo. Egyaltalan, az egesz rendszer csondben, nyugodtan mozog, aramlik.

Nincs cel, nincs kriterium, az ut a lenyeg, az aramlas.

Mint az ocean. Ezt jobb mar az elejen megerteni. Jo, ha egyben tudunk maradni, halalunk utan uj anyagot/testet valaszthatunk magunknak, es tovabb epulhetunk. De mi tortenik ha ez nem sikerul? Semmi. Az egesz rendszer szempontjabol igazi fontossaga nincs. Az egesz rendszer nem fontos, az elemei sem fontosak. A rendszer van es forog.

Semmi nem fontos. Mi tortenik, ha valakibe elkezd bekoltozni a tudatenergia, de szuleteskor pl. megserul a magzat? Ekkor a bearamlo tudatenergia ugy donthet, hogy valamekkora reszt meghagy, az is lehet, hogy a serult test teljesen tudatos lesz, de az is, hogy egy minimalis tudatenergia bearamlasa utan a fennmarado csoportosulas ugy dont, hogy ezt a letezesformat nem vallalja. Mi tortenik pl. ha az illeto ongyilkos lesz? Az ongyilkossag az anyagi en es a tudatenergia kapcsolatanak megtagadasa. Sajnos ebben a lelkiallapotban az osszecsoportosult tudatenergia osszetarto ereje a minumumra esik, toredekere annak, amit hirtelen baleset eseten szenvedunk, es anyagi enunk elpusztitasakor a csoportosulas olyan szinten nem tart ossze, hogy konnyeden szetesik.

Ekkor a csoport elemi tudatenergiara esik szet. Mivel az anyagi letezoket sokszor igen eros, csoportosult tudatenergia-halmazok veszik korul, nagy resze a kallodo energianak felszippantasra kerul, es masban folytatja letet. De az is lehet, hogy a szeteses olyan elemi, hogy nem bir az elemi energia mast tenni, mint bearamlik egy nagy, kozos, hatalmas tudathalmazba, amelybol aztan neha egy teljesen uj csoport szakad le. Egyszer majd irok a minket korulvevo rosszindulatu tudatenergia-halmazokrol. Ezek 'ehes', nagy tudatenergiaval rendelkezo csoportulasok, amelyek koszalo tudatenergia -foszlanyokra vadasznak.

A meditaciok soran megnyilo energia-csatornakon kepesek tudatenergia elszivasara es maipulaciora. Par, egyszeru technikaval konnyeden kiepithetunk par vedelmi kort, amivel ezeket jo esellyel kivedhetunk. Vannak tovabba olyan tudatenergia-csoportusolasok, amelyek nem materializalodtak , es a mi segitsegunkre jonnek, ha kerjuk, vagy ha ugy latjak, erdemes velunk szoba elegyedni.

 

Mara ennyi. Udv mindenkinek.

a blogot kb 2 ev alatt tervezem megirni. most nyar van... szeptemberben folytatva... vegulis a blog az orokkevalosagrol fog szolni :) jo nyaralast!

Igy van ez.
Mindannyian ossze vagyunk kotve tehat, bennunk az Isten, ha ugy tetszik.
Benned is, bennem is. Nincs ebben semmi kulonos.
Mi is ennek a kovetkezmenye?
 

 

Az Isten mindannyiunkban ott van, es kesz az informaciok kuldesere es fogadasara.
Nekunk a gondolat-szo-cselekedet harmasat kell gyakorolnunk, es figyelnunk magunkra.
Mikor kivanunk valamit es erosen oszpontositunk ra, kapcsolatot teremtunk onmagunk tudatalatti enjevel, azon keresztul azzal, amit Istennek hivunk, de hivhajuk kozos teremto eronek is. A gondolatunk (vagyaink) eljutnak azokhoz, akiknek cimezzuk oket, es erore kapnak. Ha a vagyunk egybeesik a celzottak akarataval, akkor az, amit szeretnenk, megtortenik.
 

 

Fontos, hogy eszrevegyuk azt, amerre mennunk kell, amerre terel minket az elet es sajat tudatenergiank. Eszre kell vennunk, amikor az eletunk 'nem megy', valahogy elakad, es eszre kell vennunk, mikor 'beindul' vagy megmozdul valamerre.
Minden jelre es rezzenesre erdemes figyelni. Mivel a bennunk rejlo Isten melyen van beagyazva, es a vele torteno kommunikacio direkt modon mar nagyon nehez, fontos, hogy halgassunk megerzeseinkre, fontos hogy hallgassunk azon belso hangunkra, amit mindannyian tudunk, hogy bennunk van, csak igazan nem hagyjuk felszinre torni.

Mondhatod, pl. miert nincs akkor otosod a lotton?
Egyreszt mert ezt a kivansagot kb meg masik tobb millio akarja es mind onmaganak. Ha az a tobb millio egy, kozos dolgot szeretne, az nagy valoszinuseggel megtortenne, ha az osszekotottek lehetosegein belul van. Szoval ez nem star wars, nincsen lezerkard, nincsenek villanasok, nincs semmi fantasztikus dolog ebben.

Ennek ellenere hatalmas energiakrol beszelunk. Plane, ha hozzaadjuk, hogy minden eloben es elettelenben valamilyen szintu tudatenergia ott lapul. De errol kesobb.

Hogyan gyakoroljuk a kozos tudattal torteno kapcsolatfelvetelt es energiaaramlast?

A meditacio kulonbozo modszerei allnak rendelkezesunkre. Keretik a meditaciot nem valami csodaszernek hinni es plane ne valami trendi izenek fogjuk fel. A meditacio olyan resze az eletunknek mint az alvas. Tulajdonkeppen majdnem minden ejjel, majdnem mindenki medital igy vagy ugy, aki alszik. Azok a meditacios technikak a jok, amelyek nagyon nem manipulaljak a modosult tudatallapot kialakult finom halojat. A legkevesbe hatekonyak a kepekkel, instrukciokkal telt, szalagrol hallgatott, zenei alafesteses meditativ technikak. Nagyjabol a legjobb technika az, hogy engedjuk magunkat ellazulni talptol a tetoig, probaljunk teljes csenben es nyugalomban lehetoleg hanyatt fekudni (hogy ne nyomjuk a has es fejkilepesi pontokat, ugyanis a fizikai ingerles visszaveti a meditacios melyseg kialakulasat), probaljunk meztelenul meditalni, es ne nehez takaro alatt. (a pizsama sokszor feszito, szorito hatasa a borunkon nem enged tovabbmelyulni).

Lenyegeben a teljes ellazulas utan a semmire nem-gondolas es a visszatero feszitesek oldasa a legnehezebb (pl. torokkornyek, szem es szajkornyek, orrkornyek ellazitasa).
A semmire nem-gondolas elso fazisa meglepo modon a mindenre egyszerre koncentrallassal kezdodik. Ezutan probaljuk a koncentraciot mint fennyalabot a fejtetonk kozepere oszpontositani, utana a homlokunk kozepere atvinni. Ezutan vigyuk be a koncentraciot a homlokunk ala 2-3 cm-el es mar csak erre a pontra figyeljunk. Valjunk eggye ezzel a ponttal es hagyjunk el minden mast.
Ezt a pontot kell tovabb vinni hatra a tarkonk fele ugy, hogy a homlokunk alatti fennyalabot es koncentraciot megtartjuk. Ezutan melyulve kinyilik a tudatunk, kapcsolatot teremtunk az Isteni csatornaval, a kozos tudatmaggal.

Kello gyakorlas utan eltunik a hallasunk es a borerzekelesunk, kizarunk minden kulso ingert, es eggye valunk a ponttal. Kovetkezo, lepes a legzessel egyutt sullyedni.  Minden legzessel egyre melyebb es melyebb szintre kerulunk. A vegere mar nem tudatosul az sem, hogy elelgzunk. tortenhenek fura dolgok, tovabbi erzekek elvesztese, sot az en-tudatunk atmeneti torlodese, vagy az, hogy mar nem erezzuk, hogy a  szivunk dobog. Eleinte meglepoek, de semmi gond, egy ido utan megszokott dologga fog valni.

Mikor ez megtortent, halgassunk a csatornara. A kozos tudatbol kepek, erzelmek fogna elojonni, alomszeru asszociaciok ezek. Probaljunk ezeket magunkban atjaratni es elraktarozni magunkban. Ezutan probaljuk elkuldeni a feher fennyel a mi kivansagunkat, ha van ilyen, vagy csak egyszeruen energiat sugarozni kifele.

Ha elsore nem sikerult, ne hagyd abba, ne veszitsd el a hited. Es ne is akard, mert akkor az akarasra fogsz figyelni es nem magadra. Csak lazan.

Ezek utan folyamatosan, es napi rendszeresseggel leptem ki magambol, a hajnali orakban, a legvaltozatosabb idopontkban.
Eleinte felelemmel toltott el az egesz, azt hittem meghalok.
Kizarolag annyit csinaltam, hogy aludtam, megebredtem, hanyatt fekudtem, ellazitottam magam, de ugy Istenigazabol, aztan ereztem azt a hullamszeru energiakicsuszamlast, mint amikor egy gyerekkadbol kiontod a vizet, a mely tudatallapotot, a tudatveszest, a fulcsongest, es azt, ahogy szakadok ki magambol, elvallnak a pontjaim es kicsusszanok magambol. A felelembol lassankent Mezga-Aladarhoz hasonlo estenkenti szeansz lett.

2-3 honap rendszeres kilepes utan mar nem feltem, nem ijedtem meg, szablyozottam ki-be maszkalni magambol es magamba, tudtam mit es hogyan kell csinalni, hogy kilepjek, es hogy kell magamat visszarakni magamba.

Ugy igazan senkinek nem szamoltam be errol, hiszen valoszinusitettem, hogy sultbolondnak neznenek, vagy gyogyiba zarnanak. Kesobb tervezem, hogy praktikus, gyakorlati lepeseket is leirok, hogyan lehet ezeket a gdolgokat elerni, de mar most hangsulyozom, hogy ez a resze a dolgoknak csak a csinnadratta, a latvany. Cirkuszba valo. Jo-jo, de nem ez a lenyeg az egeszben, csak hasznos kellek. Vannak jobb dolgok, joval jobbak.

Egyik ilyen kilepesemkor ereztem, hogy van valaki mellettem van. Egy szurkes de inkabb feher energialenyt ereztem magam mellett. Egy idos uriembert, olyan kicsit kinaifelet szalmakalapban, szintiszta nyugalmat arasztott es hatalmas erot. Kisse meglapodtem az egeszen, de elneveztem Maestronak magamban, es megprobaltam vele kepekben kommunikalni.

 

Sikerult.

Koszontem neki, meglehetos tiszteletet parancsolt az az energia ami korulvette Ot. Megkert, hogy most kicsitkovessem az O utasitasait, es bujjak magamba vissza, de ne kapcsolodjak bele magamba, menjunk, nezzunk szet bennem.

Aznap ejjel vegigjartuk az egesz testemet. Talakoztam a szerveimmel, a sejtjeimmel, mindegyikkel tudtam kommunikalni, mindegyik felol jott egy kep, es egy erzestomeg, hogy kik ok, mit csinalnak, es mi a gondolatuk. Mondok eg peldat: a szivemhez erve bamba, nyulank alakok folyamatosan es egykedvuen mozogtak, melykek energiat sugaroztak es bemutatkoztak. Eleg butusoknak ereztem oket, de kedves es onfelaldozo csapatnak, ugyhogy megkoszontem, hogy ilyen komolyan es allhatatosan vegzik a dolgukat. Igy jutottunk el a fejembe, ahol ugynaigy uvozoltam a sejteket es megkoszontem hogy ertem vannak, es 'tokot' adnak a tudatomnak.

Es akkor tortent az, amirol ebben a bejegyzesben mint cimben irtam.
Hirtelen wljutottunk az agyam hatso-also reszebe. Itt egy hatalmas folyoso nyilt, meg mindig emlekszem, es kitagult a tudatom. Meghokoltem az energatol, ami megnyomott. Hirtelen eltunt minden szovet, minden eddigi bajos meseleny, es csak a folyoso maradt, omlo energiaval felem, es a vegen, valahol (mintha kilometerekkel arrebb lenne) egy vakito feher fenyt lattam, ereztem. Megkerdeztem Maestrot mi ez? Azt felelte 'Az az amit Ti itt lenn Istennek hivtok'. Ne menj fele, meg nem vagy felkeszulve.
 

Szoval igy van ez: Isten bennunk van, es az Isten fele vezeto ut bennunk rejlik. Ezen a folyoson vegigmenve ossze vagyunk kotve az egesz rendszerrel es atjarhatova valik a vilag azoknak, akik felkeszultek. Kerhetunk a feher fenytol (kozos tudatenergia) es a rendszer osszekotottsege miatt meg is kapjuk azt. Reszleteiben errol a kovetkezo bejegyzesemben irok.

Az elso kilepest azonnal le kellett ellenoriznem, ugyanis emlekeztem, hogy a hazunkkal szemebeni hegyoldalon egy nagy csomo buszt 'lattam' mikor kileptem magambol.
Vizsga utan egybol hazamentem, es alaposan vegigneztem a szembelevo hegyet.
Es lon. A szemkozti hegyen kiderult, van egy buszparkolo, nem is egy, vagy husz busszal, mindenfele szinben es meretben, de a hegyen levo fak eltakartak, es amugy is eleg tavol volt ahhoz, hogy szembetunjon. Ahhoz meg vegkepp messze volt, hogy csak ugy a mindnenapokban feltunjon.
Amugy elegge sokkolt a helyze. Mint emlitettem, anyuhoz atmenve nem igazan fogadott megerto szo. Egyetlen evfolyamtarsamnak emlitve szinten nyugtalan pillantasokkal kisert elnagyolt valaszt kaptam. Jobbnak lattam hallgatni, es onmagamban feldolgozni az esemenyeket.
A masik amit emlekszem, lattam, az az alattunk lako lakasa volt. Mindent latta; a butorokat, a flakat, a tapetat, az ajtofelfakat. Meg a heten becsongettem hozzajuk, mondvacsinalt uruggyel. Soha nem jartam azelott naluk. Es olyan volt, ahogy en azt meglattam.

A testenkivuli elmeny az erzekek hatekony kivetitese. Meg par ilyen ellenorzest megtettem az elso alkalom utan, azutan kezdtem megnyugodni. Vegul is nagy baj nem tortent, egyben vagyok, a vizsgam is sikerult.

Imhol a link, amelyik megprobal egy kis kapcsolatot teremteni: az orvostudomany jelenlegi allasa, meg esszeru magyarazat, meg ilyenek.... ;).

Sokmindent elmagyaraz es megmagyaraz, de amik velem tortentek, azt nagyon szerenyen.
Oszt' fene tuggya..

Nossstehat a link: www.near-death.com/


Aztan van ilyen jo szkeptikus is: skepdic.com/obe.html

Aztan van, aki csinal belole bizniszt, meg alapitvanyt :

www.homestead.com/louisobe/louisobe.html

www.oberf.org/

Ehheheee kell is az.

Egyebkent latom paran idevetodtek, meg erdeklodtok. Ha valakinek kerdese van, mailben is irhat.

na, csao

Szoval, ugy kezdodott, hogy egyetemre jartam, es vizsgaidoszak volt.

Mindig is gond volt szamomra, hogy nappal vagyunk fenn, ejjel meg alszunk. Akkoriban ez szamomra olyan gond volt, hogy nem birtam ejjel aludni, nappal meg nem fogott az agyam. Ejjel viszont  mint a beretva, olyan volt a buksim.
Emlexem, elso eves voltam, meg nagyon komolyan vettem a dolgokat. Mindenbol jelest szerettem volna, mert azt hittem, hogy akkor az jo. Amugy nem rosz, ha tanul az ember. Tenyleg elesiti az elmet. De en nem tanultam. Valahogy mindig elodaztam a dolgokat, meg elsoben is. Felkeltem 11 korul, mentem jobbra, mentem balra, tv-t neztem, aztan tengtem-lengtem egesz nap. Este beleneztem a konyvbe, de igazan nem turboztam fel magam, valami mason megakadt a szemem es megindokoltam magamnak jol, hogy akkor most meg miert is van meg boven idom, es miert foglalkozhatok inkabb azzal a dologgal, mint a vizsgaval.

Igy tortent ez most is. Ha jol emlexem, volt 6 napom, az elso 3 napom ugy tellt, hogy le'zengtem. Masodik felev volt, szigorlat volt. Ez azt jelenti, hogy az addigi osszes, 1 evi anyagbol barmit kerdezhettek.
Az utolso 3 napon aztan elkezdtem komolyra venni. Ilyekor mar annyira kozel van a krizis, annyira egeti az embert a dolog, hogy mejon a muzsa. Na akkor beindulnak a raketak, es megjon az ihlet a tanulashoz.

A komolyra veves rendszerint ugy zajlott, hogy felebredsz, kezedbe veszed a konyvet, az osszes jegyzetet es a szamitasokat es olvasod, es csinalod es tanulod. Orankent 10-12 oldalt meg lehet tanulni. Delutan par ora alvas, ejjel par ora alvas, de vegig tanul az ember. 3-4 nap intenziv tanulassal siman be lehent nyomni 800-1000 oldalt, persze nem lexikalisan (nem szorol szora) hanem  megertve es megtanulva a lenyeget, atveve a szamitasokat, szoval minen, ami kell a vizsgahoz. A memoritereket az utolso napra kell hangynom, amugy elfelejtem. Lenyeg, hogy van a fejedben egy logikai frame az adott targyrol es tele van tolva a buksid memoriterre. Olyan nagy baj ezzel nem lehet mar a vizsgan. Kiveve a szaros tantargyakbol, ahol tablazatokat kell megtanulni. Logikai keret nelkul nagyon nehez nekem boldogulni.... De vegul is megvoltak azok a vizsgak is... Pl. doktorin volt egy olyan tantargy, amit utaltam, mert tele volt memoriterrel; gazdasagtortenet. Mindig is utaltam a tortenelmet, mindig kinoztak a kiralyok szamaival, meg hogy mettol meddig elt, meg hogy mettol meddig gyilkolt. Ez engem annyira nem erdekelt, hogy na. Ez egy kb 1500 oldalas konyv volt, a kokorszaki embertol napjainkig vegigvezetett a tortenelmen es annak gazdasaggal kapcsolatos vonatkozasain. Rament 4 nap intenziv tanulasom, de a vegere megszerettem a tortenelmet.

Vegre megvolt a logikai keret, a dolgok egymasba aramlasanak vizualis mintaja, amire nagy nehezen felakasztottam par evszamot, aztan remeltem a legjobbakat. Prof jelest adott, mert kentem vagtam, hogy mi mit alapozott meg, mi miert volt alapja a kovetkezo pontnak es nem kerdezett egyetlen evszamot sem. Ez volt a szerencsem. Szoval csak javaslom kiprobalasra a robosztus meretu tanulast. Olyan kapcsolodasokra lel az ember, amit addig nem fedezett fol, mert 3-5 oldalankent elaprozva biflazott. Igy van ez a matekkal is. Mikor eljutsz a halamzelmelettol az improprius integralig 5-6 nap alatt, a mateknak olyan osszefuggeseit latod meg, amit addig soha, hiszen maskor evek vagy honapok valasztottak el egyes teruleteitol, mostmeg egyben, egy impulzusban latod meg a dolgokat.
 

Hogy hogy maradtam egyben ennyi napig par ora alvassal? Zoldteaval. Nagyon jo, probald ki. Gunpowder minden mennyisegben :) Na, de komoyra veve, sok es sokfele zoldtea neha tejjel: no csersav.

Jajj, elkanyarodtam. Szoval igy ment ez a mostani vizsga eseteben is, emlexem eljott az utolso este, reggel 4 ora volt. Szokas szerint lefekudtem 2 orat pihenni.

Hozza kell tennem, hogy azokban az idokben J. es L. baratom agykontroll lazban eltek. Engem elegge taszitott, mert elotte par evvel en voltam mar ilyen sok emberes tomegpszichozisos izeken de rendre nem szerettem oket. Emberek felugralnak meg halelujaznak, en meg csak kapkodom a fejem, es orulok, hogy kin vagyok a terembol.

Namarmost igy voltam az agykontrollal is; J. es L. aranyosak voltak az osszejoveteleinken amikor beszelgettunk, aztan ok nyomtak az alfahangot es feledatokat csinaltak; embereket kepzeltek el maguk ele es diagnosztizaltakmeg ilyenek. En elvoltam kozben koztuk, videoztam vagy teaztam, neha neztem oket, elegge szorakoztatoak voltak.

Na szoval, lefekudtem a pamlagomra, es volt 2 oram, akkor kelni kellett, furdes, oltony, busz. Keves ido, de eleg, delutan lehet szunyokalni mar a vizsga utan. Emlekeztem, hogy  van az agykontrollban egy ellazito gyakorlat, amely elobb a labakat, fejet miegyeb lazit el, aztan utana van valami szoveg. Gondoltam miert ne probaljam en is ki, hatha ez fog engem a tokejre vinni uszkve 5 ora mulva. Na, ahogy belekezdtem, ereztem nem jo ez igy, es elkezdtem felulrol lefele: eloszor a hajam, fejborom, arcom, torkom lazitottam el, es ez igy ment lassan, de biztosan lefele, hason (de belul is es vegul a labam is). Eleg gyorsan ellazultam. Megjegyzem az arcunkat es a szemunket a legnehezebb ellazitani, aztan a torkunkat. Ha ezek megvannak, egesz konnyen megy az egesz.

Miutan ellazultam, elkepzeltem egy gyurut, ami elindul a fejemnel (mint hullahopp karika, vagy jo meretes frizbi) es lassan lefele csusztattam, lezarando az ellazult reszeket, es elkepzeltem, amin atmegy, azt teljes testmetszetben ellazitja. Letoltam a karikat a fejemtol a labamig. Emlexem ellazultam.

Es ekkor tortent meg: egyszer csak zugott a fulem es kinn voltam magambol. Igen, ahogy azt a teveben is mutatjak. Kb 1 meterre magamtol ereztem magamat, es mindent lattam es hallottam a kornyeken. A fulzugas a kilepes pillanataban elmult.

Irtozatos ijedtseg lepett meg. Addig ugyanis nem izgattak nagyon ezek az ezo-dolgok, nagyon nem is tudtam, mit is elek at. 17 eve meg nem volt ekkora nagy divat ez az egesz. Anno amugy materialista csaladban nevelkedtem, anyu csak angyritkant ment el karacsonykor szipogni a templomba. Itt megint nagyon sokan voltak es mindenki szomoru volt, kozben meg a jezuska megszuletesenek oromunnepe vagy mi. Ezt soha nem ertettem, miert jo amugy ez a nagy szomorusag a templomokban. Mas aszonygya ahitat. En maskep kepzelem az ahitatot.
 

Na szoval ott lebegtem magam felett es ijedtemben fel akartam ebredni. Ehh, hat kurvara nem sikerult. Gondoltam megfordulok. Hat az sem. Szoval megeltem azt, hogy nem tudok megmoccanni. Gondoltam atorditok anyunak, hogy segitsen. Hat persze, hogy meg sem tudtam nyikkanni. Szoval ott lebegtem magam felett, aztan gondoltam, na jol van, akkor most igy maradunk. Kezdtem megnyugodni az ijedtsegembol, probaltam megnyugodni es megerteni az uj helyzetet. Azt hittem agyverzes vagy vlami ilyesmi... Gondoltam majd rendbejovok, azt csak lesz valami.

Ekkor megmozdultam magam magam felett, es atlibbentem a falon. Lattam, ahogy a masok szobaban anyu alszik. Megnyugodtam, nincs baj. Jo csond volt, visszaaramlottam a szobamba, es lassankent osszekapcsolodtam magammal. Fogtam, felebredtem. Atmentem anyuhoz: emlexem ijedten meseltem, hogy nagyon rosszat almodtam meg hogy nem birtam mozdulni meg hadartam valamit. Anyu mormogott hogy hanal van es majd reggel mondjam el, de most aludjunk.

Ez volt az elso este. Kesobb csorgott az ora. Nekem kelni kellett, furdes. A buszon tallkoztam ZS.-vel az evfolyamtarsammal. Eleg jo fejnek tunt a ficko, annyira nem ismertem, de valakinek el kellett mondanom. Annyira feszitett az egesz...

Belekezdtem, elmondtam, hogy aludtam es kileptem magambol, aztan lattam az arcan hogy kisse hulyenek nez. Mondott par diplomatikus mondatot, hogy jobban leszek, biztos rosszat almodtam, aztan elhallgattunk. Az volt az elso es utolso nap sok ideig, hogy barkinek is megnyilvanultam volna a dolgaimrol.

A vizsga megvolt, jeles lett, aztan hazamentem, elaludtam. Anyu jott haza, gondoltam elmeselem a dolgokat, aztan meggondoltam magam... Eszembe jutott ZS. ertetlen feje. Kell a fenenek az a tekintet megegyszer...

Szoval ez volt a kezdete a kovetkezo, durvan 8 evnek, mikoris akarva-akaratlanul amolyan Mezga gezakent felfujthato urraketa nelkul turat tettem eloszor magamban, kaptam jo sok tant es mindenfele erdekes dolgokat eltem at. Vegul is nem rossz, komplett vilagnezetet es eletfilozofiat kaptam, ami azert kirely dolog. Osszesen 3 emberrel osztottam meg eddig az elmenyeimet, osszesen az elmenyeim kb. 30%-at. A tobbi megoszthatatlan (elmondhatatlan), vagy gondoltam mar annyira hihetetlen, hgoy inkabb nem idegesitettem azt a 2 fo es 1 mellekbizalmast a dolgaimmal.

Valami semi-materialista magyarazat van erre, amit leirtam, valahol megvan a link, majd legkozelebb berakom.

De vegul is mindenre van materialista magyarazat.

Na, mara ennyit, remelem teccett.

udv

Ahh.. jo kerdes. Tudom, fokabel meg orok. Mindig is utaltam az ekezeteket. Szerintem minden atlagos ember kitalalja a kontextusbol mirol is van szo, ha nem erti akkor meg rakerdez. Persze, tudom a nyelv finomsagai meg megorzese meg ilyenek.
Sajna bocs, ez az en blogom, itt nem lesznek ekezetek. kb 10 eve emailezek a heverokkal, soxor az uzletben is ekezetek nelkul, egesz jol megertjuk egymast.
Amugy is ,szerintem ez az ekezetesdi el fog tunni ugy 30 even belul. Akkor mar nem lesz akkora bun a dolog, mint most.

Ha erom lesz, es kedvem, amugy is  az egesz izet leforditom angolra, azt akkor nincs gond. Ha valakit nagyon zavar amugy jelentkezzen, oszt lesz o itt admin es kijavithassa az ekezeteket. Addig ez a blog legfokeppen a gondolataimat fenykepezi le, nem pedig nyelvtani alapvetesekkel foglalkozik. Bocs, minden magyarnyelvornek. Ahol ugy erzem, hogy felreertheto, ott belenyomok majd repuloekezetet.

Ahhoz, hogy blogoljon az ember az kell, hogy az ember gyermeke exchibicionista es grafomanias is legyen, valamint szorgalmas, aki rendszeresen beir, es fenntartja olvasottsagat. Mindez egyszerre Istenadta adomany.

Namost nekem elobbi van, utobbiakkal nem vagyok tulzottan kivertezve. Kb ket eve kacerkodok a gondolattal, hogy megirom azokat a dolgokat, amelyek tortentek velem eddig, merthogy tobb jel (majd elmeselem kesobb mit hivok jelnek) is arra utalt, hogy jo lenne ha megosztanam ezeket a dolgokat a tobbiekkel, ugy alezanc.