realdream

Ezek utan folyamatosan, es napi rendszeresseggel leptem ki magambol, a hajnali orakban, a legvaltozatosabb idopontkban.
Eleinte felelemmel toltott el az egesz, azt hittem meghalok.
Kizarolag annyit csinaltam, hogy aludtam, megebredtem, hanyatt fekudtem, ellazitottam magam, de ugy Istenigazabol, aztan ereztem azt a hullamszeru energiakicsuszamlast, mint amikor egy gyerekkadbol kiontod a vizet, a mely tudatallapotot, a tudatveszest, a fulcsongest, es azt, ahogy szakadok ki magambol, elvallnak a pontjaim es kicsusszanok magambol. A felelembol lassankent Mezga-Aladarhoz hasonlo estenkenti szeansz lett.

2-3 honap rendszeres kilepes utan mar nem feltem, nem ijedtem meg, szablyozottam ki-be maszkalni magambol es magamba, tudtam mit es hogyan kell csinalni, hogy kilepjek, es hogy kell magamat visszarakni magamba.

Ugy igazan senkinek nem szamoltam be errol, hiszen valoszinusitettem, hogy sultbolondnak neznenek, vagy gyogyiba zarnanak. Kesobb tervezem, hogy praktikus, gyakorlati lepeseket is leirok, hogyan lehet ezeket a gdolgokat elerni, de mar most hangsulyozom, hogy ez a resze a dolgoknak csak a csinnadratta, a latvany. Cirkuszba valo. Jo-jo, de nem ez a lenyeg az egeszben, csak hasznos kellek. Vannak jobb dolgok, joval jobbak.

Egyik ilyen kilepesemkor ereztem, hogy van valaki mellettem van. Egy szurkes de inkabb feher energialenyt ereztem magam mellett. Egy idos uriembert, olyan kicsit kinaifelet szalmakalapban, szintiszta nyugalmat arasztott es hatalmas erot. Kisse meglapodtem az egeszen, de elneveztem Maestronak magamban, es megprobaltam vele kepekben kommunikalni.

Sikerult.

Koszontem neki, meglehetos tiszteletet parancsolt az az energia ami korulvette Ot. Megkert, hogy most kicsitkovessem az O utasitasait, es bujjak magamba vissza, de ne kapcsolodjak bele magamba, menjunk, nezzunk szet bennem.

Aznap ejjel vegigjartuk az egesz testemet. Talakoztam a szerveimmel, a sejtjeimmel, mindegyikkel tudtam kommunikalni, mindegyik felol jott egy kep, es egy erzestomeg, hogy kik ok, mit csinalnak, es mi a gondolatuk. Mondok eg peldat: a szivemhez erve bamba, nyulank alakok folyamatosan es egykedvuen mozogtak, melykek energiat sugaroztak es bemutatkoztak. Eleg butusoknak ereztem oket, de kedves es onfelaldozo csapatnak, ugyhogy megkoszontem, hogy ilyen komolyan es allhatatosan vegzik a dolgukat. Igy jutottunk el a fejembe, ahol ugynaigy uvozoltam a sejteket es megkoszontem hogy ertem vannak, es 'tokot' adnak a tudatomnak.

Es akkor tortent az, amirol ebben a bejegyzesben mint cimben irtam.
Hirtelen wljutottunk az agyam hatso-also reszebe. Itt egy hatalmas folyoso nyilt, meg mindig emlekszem, es kitagult a tudatom. Meghokoltem az energatol, ami megnyomott. Hirtelen eltunt minden szovet, minden eddigi bajos meseleny, es csak a folyoso maradt, omlo energiaval felem, es a vegen, valahol (mintha kilometerekkel arrebb lenne) egy vakito feher fenyt lattam, ereztem. Megkerdeztem Maestrot mi ez? Azt felelte 'Az az amit Ti itt lenn Istennek hivtok'. Ne menj fele, meg nem vagy felkeszulve.
 

Szoval igy van ez: Isten bennunk van, es az Isten fele vezeto ut bennunk rejlik. Ezen a folyoson vegigmenve ossze vagyunk kotve az egesz rendszerrel es atjarhatova valik a vilag azoknak, akik felkeszultek. Kerhetunk a feher fenytol (kozos tudatenergia) es a rendszer osszekotottsege miatt meg is kapjuk azt. Reszleteiben errol a kovetkezo bejegyzesemben irok.